Az egész életem el lett cseszve onnantól kezdve, hogy megszülettem. Szüleim hibája is. ők neveltek azzá, ami vagyok.
Apám nagon olyan, mint én. egy kedves emberke, aki csak a jót akarja, de belül ő is depressziós, és talán magányos is. legalábbis ezt eszem ki a helyzetből, amit most látok körülötte. ócska poénok, néha bántóak. teljesen olyan, mint én. tőle tanulhattam.
Mikor azt mondtam, szüleim hibája, hogy szar az életem, úgy értettem, hogy túl sok mindent engedtek meg nekem. túl jó szülők voltak. elkényeztetett gyerek vagyok, aki mindent..... tényleg mindent megkapott szinte (persze, nem vagyunk gazdagok, így tessék érteni). Ruhát akartam, megkaptam. Játékot akartam? kaptam.
Fiús voltam egész életemben. és átkoztam már kiskoromban és az életet, miért nem vagyok fiú én is, mint az öcséim?
Míg a barátnőim barbie babákkal játszottak, én kocsikat tologattam öcséimmel. Persze, voltak babáim (és öcséimmel játszottam azokkal is) de inkább a fiús dolgokat szerettem. gimiben kezdtem el "normális" polót vetetni, addig sima poló. Mikor a mellem kezdett nőni, próbáltam takarni. nem akartam. sose akartam melleket. utáltam, és most is utálom.
A melleim miatt nem tudok állni és járni rendesen, csak görnyedten. 7.es voltam. a mellem nőtt, és hogy takarjam , bő polókat viseltem, és előregörnyedtem. sose vettem észre, hogy görnyedten állok. unokatesóm mondta, hogy állak rendesen. Nem értettem. "Nem állok rendesen?" beálltam a tükör elé, és láttam. előre voltam görnyedve. azóta csak rosszabbodott. Mellem nőtt, és érzem, hogy valamely szinten húz. azót se állok rendesen, és a hátam is fáj. nem akarom
Másik, ami tényleg szüleim hibája, mivel sokmindent megengedtem, sose tanultam. Mindig annyit tudtam, ami órákon rámragadt. és így voltam egyre rosszabb. Nem tanultam meg Tanulni. Hiába próbálkoztam, már nem megy. Pedig végigondolva, ha jó tanuló lettem volna, akkor tutti, hogy akár külföldre is eljutattam volna. ez a cserediák-cucc pl. vagy az ígért kiutazások (bár .... MEGYEK SPANYOLORSZÁGBAAA, BEFEJEZTEM A GIMIT, EZ VOLT A FELTÉTEL!! MEG NEM MEGBUKI A MÁSIK SULIBAN, MEGVOLT!!)
Azán meg, örülök, hogy véletlenül láttam az Inuyasha-t a TV-ben annó. Ha nem láttam volna, tuti, hogy most nem itt tartanék, és talán egy barátom se lenne.... nemhogy a egész világo, a közelemben se.
Valódi természetem: csendes, és tömegiszonyom van. új embereket nem bírom, mármint beszélni velük, barátkozni. Szinte semmit se tudok magamtól elsőre.
mikor 2005ben megláttam az Inuyasha-t, elkedztem neten képeket keresni. weboldalakat találtam. Magyar oldalakat. ott megadtam az MSNemet (fél évre rá kb), ami lenni kurokawa-ayumi@hotmail.com (ELHISZED?? NEM CSERÉLTEM LE >:Đ))
azóta a barátaim száma nőt.... sőt, azzal, hogy leérettségiztem angolból, utána rájöttem, hogy angol tényleg fontos nyelv. és ennek hála, vannak barátaim a földön
közpamerica, USA, Canada, Németország, Finnország, Svédország, Dánia, UK, Spanyolország, China, Thaiföld, Austrália... És egyéb országokból... nem jegyeztem meg mindenkit, hogy honnan való, bocsi. ezeket tudom... (hát.. majdnemhogy sorrendben is van, hogy honnan mennyi...)
Angol és én: 4-ben tanítani akartatták velünk.. és szinte alig tanultam valamit 4 év alatt (első évben 5.. második 3.. utána 2 2 1 2.. LOL) sose értettem, miért. "Minek? úgyse fogom SOSE használni!" mondottamvolt 8.ban. és az, hogy "have + ige harmadik alakja" nagyon megragadt bennem, de sose értettem, mi a franc az xD
Aztán gimi első éve. heti 15 angol. húdeszerettük >:Đ de végülis, ezt megtanultam. nyelvtan 4es, kommunikáció épp2es és összesítve megvolt a 3as.. majd végül új tanár, és majdnem meghúzott OTL mert a sok szódoga, amit ki nem állhatok.... lehúzta a jegyeim, hiába írtam 4es nyelvtan dogákat....
majdnem nem engedett érettségizni 11. végén. de megcsináltam. sose tudtam beszélni angolul. sose próbáltam intenzívebben. félig angolom hiányassága és félig az, hogy nem tudok ég egy levelet se írni. de a majdnem 4es írásbeli része, és a kegyelem-minimum ponttal végül 3as lett az érettségim.
utána kezdtem el NAGYON használni az angolt. ma már úgy beszélek angolul "folyékonyan", főleg írásban, mintha magyar lenne. ha nem tudok valami szót, szépen körül írom. NA ezt pl nem tudtam annó, és arra az egy szóra gondoltam állandóan.
de ez van.
elcsesztem ezt is, ahogy az egész életemet, és változtatni nem tudok. nem megy. Amit megsoktam, az úgy is marad, sajnos nincs menekvés. max a halál, és az újjászüetés, és mindent kezdhetek elölről.
DE félek meghalni. hiszen, az élet, amit élek, mégha szar is, szeretem. MÁR vannak barátaim. szeretem őket. MIND.
olyan típus vagyok, aki vidám, ha mindenki vidám. szóval, ha depizek, ne együttérezzem az ember, vidámítás segít rajtam. csak ezt sokan nem tudják. ezért nem mondom neten át, hogy megint depizek, mert akkor jönnek a vidámabb dolgok is, és ez boldoggá tesz :3
szeretem a barátaimat, és mindet vidámnak akarom. sokmindent akarok, de mégse lehet, legszívesebben mindahánnyal találkoznák minden nap. de ők nem érnek rá, a külföldiek meg nem jönnek ide, én meg nem tudok odamenni.....
de asszem én leszek az egyik legboldogabb, ha "Anyum" idejön magyarországra. >3< (mit szólnátok egy kis ChinaxFinland pároshoz? LOL) tutti, hogy cosplayezek vele, meg rajzolunk. ez a kettő, ami miatt össetartunk :3 ő az egyik legjobb külföldi barátnőm.
Alig várom.... addig magányosan élek itt egymagam........... Ikeázok drága Runámmal... vagyis ma már "svájcommal"... meg suliban, vagy utána találkozok Kanadámmal :3
ennyi....
No comments:
Post a Comment